Emlékezés Héjj Miklósra születése 100. évfordulóján
Categories: Aktualitások,Bible,Cikkek,Hírek
1922. december 11-én, 100 éve született Héjj Miklós régész, művészettörténész, múzeumigazgató, Visegrád díszpolgára. Visegrádi tevékenységének több mint három évtizede a múzeum kiemelkedő eredményekben, fontos eseményekben bővelkedő korszaka volt.
Többekben felmerülhet a kérdés mitől múzeum egy múzeum? A mostanáig használatos meghatározás szerint egy intézmény attól lesz múzeum, ha a kulturális értékeket gyűjti, megőrzi, restaurálja, nyilvántartásba veszi, tudományosan feldolgozza és kiállításokon illetve egyéb módon bemutatja. Nézzük, hogy ennek szellemében mióta létezik múzeum Visegrádon. Viktorin József visegrádi plébános már 1870-ben leírta, hogy Visegrádon, a Salamon-toronyban létre kellene hozni egy Korvin Mátyás nevét viselő régiségtárat. Az elnevezésen túl, 1871-ben megindultak az ásatások a fellegvárban és az előkerült leleteket a feltárást irányító Henszlmann Imre lerajzoltatta és beküldte a Magyar Nemzeti Múzeumba. Az első világháború után a visegrádi régészeti és műemléki munkálatok szervezője és vezetője Schulek János 1934-től leltárba vette az előkerült leleteket és a Salamon- torony II. emeletén levő ablakfülkében „múzeumi célra” használható helyiséget rendezett be. Schulek János halála előtt, 1948-ban a „Visegrádi múzeum” címmel foglalta össze elképzelései a leendő múzeumról.
Héjj Miklós (háttal) és Holl Imre a régi múzeumépületben (Visegrád, Fő utca 41.)
A tiszteletre méltó kezdeményezések után a visegrádi múzeum tényleges megszervezése, a szakmai munka megindítása Héjj Miklósra hárult. Családi háttere a műszaki és a humán tudományok felé is nyitottá tette. Apja Studnicska Mihály gépészmérnök nemcsak 6000 kötetes könyvtárával, hanem a baráti köréhez tartozó irodalmárokkal, művészekkel is hatást gyakorolhatott Miklós fiára, aki először Műegyetem építészmérnöki karán tanul, majd a katonai szolgálat és hadifogság után a Pázmány Péter Tudományegyetemen a Gerevich Tibor által vezetett Művészettörténet és Keresztény Régészet Tanszékén szerzett ősrégészet-középkori régészet-művészettörténet, muzeológiai szakos diplomát 1950-ben. 1948-ban elvégezte a Magyarságtudományi Intézet középkori régészeti és ásatási tanfolyamát, ennek keretén belül a fenékpusztai és a zalavári ásatásokon vett részt. Közreműködött a Művészettörténeti Intézet könyvtárának újrarendezésében, 1948. nyarán az intézet gyakorlati programjait, az ásatási és múzeumrendezési munkákat szervezte. 1948. őszén Műemlékek Országos Bizottsága (MOB) megbízásából Sopronbánfalván a Mária Magdolna templom, 1949. decemberében a Nógrád vár ásatását vezette. Már 1948-tól, egyetemi hallgatóként részt vett a visegrádi régészeti feltárásokban, majd 1951-től Dercsényi Dezsőtől ő vette át a királyi palota kutatását. 1951. I. 8 -tól volt az Országos Történeti Múzeum (Magyar Nemzeti Múzeum) munkatársa, majd az 1950 november 7-én létrehozott Mátyás Király Múzeum igazgatójaként végezte áldozatos régészeti, műemlékvédelmi, múzeumszervezői és közművelődési tevékenységét 1984-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig. Visegrádi pályafutásának talán legtragikusabb eseménye a Salamon-torony leégése 1950 júniusában. Miután a Visegrádi Várbizottságot feloszlatták a torony őrzés nélkül maradt és feltehetőleg egy eldobott cigarettacsikk okozta a katasztrófát. Héjj Miklós szóbeli elmondása szerint Dercsényi Dezsővel szabotázs gyanújába keveredtek. Szerencséjükre a füstölgő romok között előkerült egy tábla „Tilos a dohányzás” felirattal. Nehéz elképzelni, miként férhetett bele a „szűk” 35 évbe a királyi palota, az alsóvár, a középkori város régészeti kutatása, a sibriki és a várkerti feltárások beindításának szervezése, a visegrádi múzeum tényleges létrehozása: raktárak, kutatószobák, restaurátor műhely, könyvtár, kiállítóhelyek kialakítása. Ezeket, a munkákat hosszú éveken keresztül egyedül kellett végeznie, csak 1959-ben, majd 1964-ben került a múzeumba szakképzett restaurátor és régész munkatárs. A királyi palota feltárásához a kor legkiválóbb régész szakembereit nyerte meg segítségül. A korábban előkerült Herkules-kút után újabb kutakat tárt fel és az ország egyik legjobb szobrász-restaurátorával, Szakál Ernővel együtt Visegrádon és a Magyar Nemzeti Múzeumban állították ki a rekonstruált kútházakat. A palota ásatásai mellett az alsóvárban végzett régészeti kutatásban és a műemléki helyreállítás szervezésében is részt vett. Az általa írt szakcikkek mellett Visegrád történetéről és a királyi palotáról közzé tett kötetei segítették a nagyközönséget, hogy a 70-es évekig figyelemmel kísérhessék a Visegrádon folyó tudományos munka eredményeit. Héjj Miklós szakmai, baráti kapcsolatban volt korának legkiválóbb régész, művészettörténész, restaurátor szakembereivel. Azt, hogy mennyire becsülték őt, talán László Gyulának – ez időben a Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Osztályának vezetője – Héjj Miklóshoz írt levele is bizonyíték:
„Budapest, 1955. XI. 2.
Héjj Miklós múzeumvezető kartársnak
Visegrád
Kedves Miklós! A napokban kaptunk értesítést arról, hogy megválsz az Osztálytól s mint a visegrádi múzeum vezetője munkálkodsz továbbra is a magyar középkor kutatásunkban.
Így hát valójában nem búcsúzunk tőled, mert benső munkatársi kapcsolataink nem szűnnek meg, legalább is addig, amíg mi magunk is meg nem szűnünk a magyar múlt számunkra annyi emberséggel és szépséggel tele életét kutatni. Még is úgy érzem, hogy az Osztálytól való megválásod alkalmából, legalább néhány szóval meg kell emlékeznem arról, hogy Benned azt a munkatársat szerettük, akiben megvan az a ritka tehetség, hogy a tárgyakban az embert, az alkotót látod. Csak az őszinte barátság melegével emlékezhetünk arra is, hogy milyen készségesen segítettél a fiatalabb munkatársaknak.
Nem kell Neked mondanom, hogy mit jelent Visegrád a dicső magyar múlt kutatásában, s valamennyien boldogok vagyunk, hogy ezt a munkát továbbra is Te végzed. Együttérzéssel és barátsággal figyeljük továbbra is tudományos kibontakozásodat és eredményeidet és reméljük, hogy ez a távolság mind gyakrabban szűnik meg azáltal, hogy közvetlen munkatársaidként együtt dolgozhatunk Veled Visegrádon.
Őszinte barátsággal ölel
László Gyula „
Héjj Miklós a királyi palotában, 1970-es évek
Az 50-es–60-as évekre a kor szakmai előírásainak megfelelően helyreállított palotában hosszú éveken keresztül Héjj Miklós kalauzolhatta az ide látogató külföldi állam- és kormányfőket. 1959-re 150 000, a 70-es évek első felében 180 00 látogató tekintette meg a visegrádi múzeumot.
Jellegzetes alakja mindenütt feltűnt Visegrádon, ahol valamilyen földmunkát végeztek. A mai település alatt levő királyi város régészeti kutatásának megkezdése is az ő nevéhez fűződik. Héjj Miklós nem csak szűkebb szakterületével, a középkorral foglalkozott. A Visegrádra vonatkozó 16–18. és a 19–20. századi metszet- és képanyag-, képeslapgyűjtemény és számos újkori dokumentum begyűjtésével, megvásárlásával ő teremtette meg a múzeum helytörténeti gyűjteményét. Neki köszönhető, hogy a Duna kotrásból előkerült számos fémtárgy – a bronzkori kardtól a szovjet hadsereg sisakjáig -bekerült a múzeumba, komoly fegyveranyaggal gazdagítva a gyűjteményt, nem beszélve olyan kiemelkedő leletekről, mint a 15. századi aranytányér vagy az ezüst szerelékes avar kofri kard. Héjj Miklós nemcsak fizikai valójában, hanem szellemében, érzelmeiben is Visegrádon élt és ezer szállal kötődött a településhez. Talán mindenkinél jobban érezte, tudta Visegrád jelentőségét az irodalomban, képzőművészetben. Baráti kapcsolatban volt a Visegrádon élő művészekkel, akik közül most csak Áprily Lajos nevét emelnénk ki. Szándékában állt kiadni Áprily Lajos Visegrádi képek c. prózai művét Bardon Alfréd műegyetemi tanár festményeivel, grafikáival. A könyvet 2017-ben sikerült megjelentetni, a költő szövege mellett Áprily Lajos, Bardon Alfréd és Héjj Miklós életrajzával kiegészítve.
Héjj Miklós a Dunából előkerült bronzkori karddal az 1970-es években
A királyi palota a 60-as, 70-es években – úgy, mint nagy királyaink idejében – a művészetek otthona lett: nyár esti régi zenei koncertek, az Országos Színjátszó Napok rendezvényei és sok más kulturális program zajlott le a királyi székhely falai között. Régészeti, történeti és képzőművészeti kiállítások a Salamon-toronyban és az általános iskolában is várták a látogatókat. 1969-ben ő is lelkesen támogatta a Viktorin emlékmű felállítását és a múzeum rendezvényekkel, kiállítással tette emlékezetessé az 1969-es évet. Héjj Miklós, mint művelődésszervező, és mint érdeklődő visegrádi polgár lelkesen részt vett Visegrád kulturális életében. Ott lehetett látni a művelődési ház rendezvényein, az Őrtorony presszó irodalmi estjein is. Nyugdíjaztatása után sem vonult vissza. A múzeumba kerülő fiatalabb kollégákat szívesen segítette tanácsaival, gyakran meglátogatta ásatásaikat s örült az új eredményeknek. Szakmai és közéleti kitüntetéseinél többet jelentett számára az őt ismerő és szerető barátok, kollégák, érdeklődő visegrádiak szeretete és megbecsülése. A Mátyás Király Múzeum és Művelődési Ház 2022. december 10-én konferenciával emlékezett meg Héjj Miklósról, majd a résztvevők a visegrádi temetőben levő sírjánál rótták le tiszteletüket.
Gróf Péter