<>

Üdvözöljük a királyi palotában

Bővebben

Élmény a csoport minden tagjának

Bővebben

Program az egész családnak

Bővebben

A tökéletes helyszín

Bővebben

Sorsdöntő napok: I. Lajos koronázása

1342. július 21-én, öt nappal apja halála után királlyá koronázták. I. Anjou Nagy Lajost. A hatalom átvétele teljesen zökkenőmentesen sikerült, s bizony ez is lehet sorsdöntő, hiszen az Árpád-ház kihalásától a Mohácsi csatáig eltelt 225 év során nem ez volt jellemző.

Műtárgyak a Mátyás Király Múzeum gyűjteményéből: Vadászjelenetes Anjou-kori kályhacsempe

2006-ban a visegrádi királyi palota emésztőjéből – sok más különleges lelet mellett – egy majdnem épen maradt, vadászjelenetet ábrázoló Anjou-kori kályhacsempe is napvilágra került. A csempe felbukkanása a Mátyás-kori rétegben azért okozott meglepetést, mert a vele egykorú kályhákat már a 14. század folyamán elbontották, és töredékeik korábbi rétegekből szoktak előkerülni.

Műtárgyak a Mátyás Király Múzeum gyűjteményéből: Középkori kályhacsempék restaurálása

A régészeti ásatások során előbukkanó tárgyi emlékanyag feldolgozásának és bemutatásának egyik alapvető állomása a leletek restaurálása. A több száz évig földben nyugvó tárgyak tisztítása, konzerválása, újjáépítése a múzeumi tárgyrestaurátor feladata, aki állagmegóvási munkálatokkal késlelteti a romlási, korhadási folyamatokat, rekonstruálással pedig kísérletet tesz a műtárgyak eredeti állapotainak visszaállítására.

Műtárgyak a Mátyás Király Múzeum gyűjteményéből: Kora avarkori kard a Dunából

568-ban egy addig ismeretlen eurázsiai  steppei nép, az avarok hódították a Kárpát- medencét, addigi történelme során először egyesítve egy állam uralma alatt a térséget. Baján kagán vezetésével az avar birodalom Közép-Kelet Európa félelmetes hatalma lett, veszélyt jelentve a környező népekre, elsősorban a Bizánci Birodalomra, amely ellen több mint 50 évig vezettek zsákmányszerző hadjáratokat.

Műtárgyak a Mátyás Király Múzeum gyűjteményéből: 18. századi kegytárgyak

Visegrád központjában, a Rév utcábanálló Áprily Lajos Általános Iskola épülete a 14. század óta jelentős átalakításokkal szinte folyamatos használatban van: a késő középkorban lakóház, majd a 17-18. század fordulójától templom, az 1780-as évek végétől pedig máig iskola. Közvetlen környezete és udvara régóta nyilvántartott régészeti lelőhely; az 1950-es évektől napjainkig folyó feltárások, leletmentések alapján ismert, hogy ez a terület a késő középkori Visegrád egyik központi, sűrűn lakott és beépült része volt.