A ma álló, a 18. század utolsó harmadában épült visegrádi plébániatemplom környékén, az egykori 14-15. századi város területén 1956-ban szórványleletként talált 7,7 cm magas, öntött bronz Krisztus-ábrázolás (corpus) egyszerű kialakítású, durván cizellált darab.

A Magyar Nemzeti Múzeum épületébe a főbejáraton keresztül belépve a  rotunda irányába haladva egy márvány emléktábla tűnik szemünk elé, amelyen a főigazgatók névsorát örökítették meg 1812-től a mostani időkig.

A Mátyás Király Múzeum három amphora töredéket tart nyilván, amelyek a Visegrád-lepencei, 2–3. századi római település részben földbe mélyített házaiból kerültek elő.

A 2013-ban végzett hitelesítő ásatás, majd az azt követő tervásatások során (2014-2019) bebizonyosodott, hogy az erődítmény belterülete még rengeteg érdekességet rejt magában, ami a lelőhely periodizációjáról alkotott képünket nagymértékben szélesíti.

A visegrádi ferences kolostor külső udvarán a 2008-ban itt folytatott ásatások során (három csákányütést leszámítva) egy épségben maradt, sárgás anyagú, előlapján zöld mázas kályhacsempe került elő.

1342. július 21-én, öt nappal apja halála után királlyá koronázták. I. Anjou Nagy Lajost. A hatalom átvétele teljesen zökkenőmentesen sikerült, s bizony ez is lehet sorsdöntő, hiszen az Árpád-ház kihalásától a Mohácsi csatáig eltelt 225 év során nem ez volt jellemző.

2006-ban a visegrádi királyi palota emésztőjéből – sok más különleges lelet mellett – egy majdnem épen maradt, vadászjelenetet ábrázoló Anjou-kori kályhacsempe is napvilágra került. A csempe felbukkanása a Mátyás-kori rétegben azért okozott meglepetést, mert a vele egykorú kályhákat már a 14. század folyamán elbontották, és töredékeik korábbi rétegekből szoktak előkerülni.

A régészeti ásatások során előbukkanó tárgyi emlékanyag feldolgozásának és bemutatásának egyik alapvető állomása a leletek restaurálása. A több száz évig földben nyugvó tárgyak tisztítása, konzerválása, újjáépítése a múzeumi tárgyrestaurátor feladata, aki állagmegóvási munkálatokkal késlelteti a romlási, korhadási folyamatokat, rekonstruálással pedig kísérletet tesz a műtárgyak eredeti állapotainak visszaállítására.

A Mátyás Király Múzeum gyűjteményében lévő római kori kőfaragványok egy igen érdekes tárgycsoportot alkotnak. A kőbányai és lepencei késő római őrtornyok építési tábláinak kivételével készítésük az ábrázolt motívumok és a felirataik alapján a 2. század közepe és a 3. század közepe közötti időszakra tehető.