Jelentés a Visegrád, Sibrik-domb lelőhelyen 2020-ben végzett tervásatásról
Categories: Aktualitások,Cikkek
A 2013-ban végzett hitelesítő ásatás, majd az azt követő tervásatások során (2014-2019) bebizonyosodott, hogy az erődítmény belterülete még rengeteg érdekességet rejt magában, ami a lelőhely periodizációjáról alkotott képünket nagymértékben szélesíti. A 2013-14 folyamán feltárt kora középkori templom és az építésekor betömedékelt, eddig csak alapozási árkokkal jelentkező építmény, a 2015-ben 13. század első feléhez köthető környezetből előkerült verőtövek, a 2017-ben napvilágot látott 9. századi nemesfémolvasztó kemence, valamint a 2018-ban részben feltárt római kori kőépület bizonyítja az évente 100-200 m2-en folyó kutatás fontosságát. A 2019-ben napvilágra került 11-12. század fordulójához köthető lizénás, téglalap alakú torony részlete és a 12-13. századi talpfás ház maradványa ismételten rávilágított a lelőhely sokszínű történelmére.
Idén a lelőhely Ny-DNy-i szélén, a tavalyi terület részbeni újranyitásával és attól délre nyitottuk meg a szelvényeinket. Az volt a célunk, hogy a táborfalon kívül fekvő területen folytassuk a megkezdett tereprendezést, valamint a tavaly megtalált középkori és római tornyot teljes egészében feltárjuk.
Első lépésként kb. 20 m hosszú szakaszon munkagéppel távolítottuk el a helyenként 80 cm vastag köves feltöltést, amely az idén kutatni kívánt területen végig megfigyelhető volt. Ezt követően kézi erővel folytattuk a rétegek bontását. A vizsgált terület nagy részén (152, 155, 158, 161. szelvények) a középkori és újkori építkezések miatt az erődfalat teljesen, az alapozási árok aljáig elbontották. Helyét kisebb kövekkel, habarcsrögökkel, sóderrel, téglatörmelékkel töltötték fel, majd szárazon rakott terasztartó támfalat építettek a helyére. Habarcsos falszakaszt a 145, 149, 148. szelvényekben találtunk, amelyek a középkori és a római kori tornyok falait rejtették. A tábor belterületén egy, az erődfalhoz épített római kori épület részletét is feltártuk. Az ásatás 4 hete alatt a megnyitott szelvényekben (kb. 200 m2-en) 23 jelenséget regisztráltunk: különböző betöltődési rétegeket, cölöphelyeket, falszakaszokat, tüzelőhelyeket és egy kemencemaradványt. A megmozgatott földet – állandó fémkeresőzés mellett – a szelvények közelében helyeztük el, mert az ásatás befejezésekor ezzel töltjük vissza a terület. Külön deponáltuk a munkálatok során napvilágra került kő- és a téglaanyagot is. A munkák befejezésekor – geotextiles takarás után – megfelelő vastagságú földréteggel borítottuk be a falakat úgy, hogy a fagy ne tehessen kárt bennük, valamint az egész évben látogatható, nyitott és őrzés nélküli területen biztosítsuk a balesetmentes környezetet.
Tudományos szempontból jelentős eredménynek számít a most már teljes egészében feltárt 9×5 m oldalhosszúságú, sarkain és a nyugati fal közepén lizénával erősített középkori (11. század végi – 12. századi) kiugró torony. Osztófalának és déli falának alapozásához egy a 4. században épült U-alakú római tornyot használtak fel. A középkori torony készítésekor a római kori erődfal kb. 10 m hosszú szakaszát részben elbontották, hogy a toronyfal és az erődfal közötti kapcsolatot létrehozhassák. A feltárt toronyrészlet jelentőségét egyrészt az adja, hogy a lelőhelyen a Szent László király érméjével keltezett pusztulási rétegeket követően komolyabb építkezésről nem rendelkeztünk semmilyen adattal. Elképzelhető, hogy a 11. század második felében – végén leégett és használhatatlanná vált, római kori alapokon nyugvó, négyzetes torony helyett építették. Magyarországi viszonylatban is egyedülálló, nem található párhuzam hasonló toronytípusra az országban – a legközelebbiek Németországban és Franciaországban láthatók. Valószínűleg ugyanehhez a periódushoz köthető az erőd délnyugati sarkánál feltárt, kváderkövekből készült falszakasz, amely a római táborfalhoz hegyesszögben csatlakozhatott (161-162. szelvény). A falszakasz funkciójának meghatározásához, az erődfalhoz való viszonyának kiderítéséhez további kutatás szükséges.
Az idei ásatás másik érdekessége az erődfalon belül napvilágra került épületrészlet, amely nagy valószínűség szerint az 1976-77-ben feltárt tornácos épület folytatása lehet („D” épület). Az erődítmény rekonstrukciós rajzain négy oszlophellyel és zárófallal ábrázolt épületről kiderült, hogy jóval hosszabb, 25-30 m hosszú lehetett, osztófalakkal 3 helyiségre tagolódott, mindegyikben padló alatt futó, K-Ny-i irányú, kövezett csatornával és megújított, tapasztott padlóval. Középső helyiségének ajtónyílása éppen az idén és az 1976-77-ben feltárt területek határán (139, 142. szelvény) van. A déli helyiség É-D-i falszakasza nem került feltárásra, a déli zárófal feltételezhető helyén falmaradványt nem találtunk.
Ugyancsak különleges felfedezésnek számít az erődítmény délnyugati részén (158, 161. szelvény), közvetlenül az újkori bolygatás alatt, de a római kori tetőomladék felett jelentkező kemencemaradvány, amelynek oldalfalához tapadva két darab, együtt kb. 10 g súlyú arany olvadékot találtunk. Tágabb környezetéből olvadék- és paticsdarabok, valamint 9. század első felére keltezhető kerámiatöredékek kerültek elő nagy számban.
A leletanyag a tavalyihoz viszonyítva nagyobb mennyiségű (552 zacskó) volt. Ennek egy része a bolygatott rétegekből származó újkori kerámia, vastárgy, állatcsont volt. A középkori főzőedények töredékei mellett jelentős a régészeti rétegekből származó, 9. század első felére keltezhető kerámiaanyag és a 4. századi római edények aránya is. Idén a területről eddig ismeretlen, a 2. század végére – 3. század első harmadára keltezhető, rheinzaberni terra sigillata töredéket is találtunk. Emellett 392 db római kori bronz érem és két középkori ezüstérem került napvilágra. A bronztöredékek közül kiemelkedő egy áttört avar szíjvég, két kora római fibula (emailos és térdfibula), két amfora alakú szíjvég, valamint egy balta alakú bronz csüngő. A vastárgyak között három, a 13. század első felére datálható késtokmerevítő-töredék, egy nagy méretű fúró, 5 nyílhegy és különböző pengék érdemelnek említést. Összesen 6 téglabélyeg-töredék (TERENTIVS VP DVX, QVADRIBVRG) származik az omladékos rétegekből, illetve a táborfal melletti épületből. A felhalmozott kőomladékból számos őrlőkő töredéket, két kőmozsár töredékét és másodlagosan felhasznált faragott köveket is találtunk.
Munkatársak: Buzás Gergely, Tolnai Katalin. Konzulens: Gergely Katalin, Ottományi Katalin, Szőke Mátyás. Külön köszönjük dr. Kovács Gergely és Molnár Gergely munkáját és az ásatás lebonyolításához nyújtott önzetlen segítségét. Ugyanígy köszönjük a Pilisi Parkerdő Visegrádi Erdészetének a szerszámaink ideiglenes tárolásában nyújtott segítséget.
A feltárt objektumok geodéziai, illetve térinformatikai rögzítése Buránszki Nórának, Harmath Andrásnak, Rétfalvi Teofilnak és Tolnai Katalinnak köszönhető. A terület ortofotóját Lóki Róbert készítette el. A teljes leletanyag a Mátyás Király Múzeumban került elhelyezésre, ahol már a feltárással egy időben megkezdődött a tárgyak tisztítása, konzerválása, amelyet Grósz Zsuzsanna és Herceg Zsuzsa restaurátorok végeznek – munkájukat ezúton is köszönjük.
Az ásatást szakmai munkájával segítette: Fieszl József, Kocsis Anita, Kováts István, Máthé Genovéva, Molnár Erzsébet, Szabó Balázs Sándor. Jelen voltak: Graczik Ábel, Kertész Boglárka, Kürti Boróka, Marcel Krisztina, Midrák György, Szabó Dominika, Szodfriedt Gergely, Szűrös Péter, Varga Boldizsár (ELTE), Dr. Erdősi László Gábor, Hammer Flóra, Polyák Emília (PPKE), Horváth Patrícia, Nagy Gerda, Tóth Noémi (SZTE) egyetemi hallgatók. Külön köszönet illeti önkénteseinket: Ambrus Gabriellát és családját, Derényi Róbertet, Jámbor Kevét, továbbá a Melegh Szabolcs által szervezett budapesti régésztábor 22 diákját és tanáraikat, valamint a közösségi szolgálatát nálunk teljesítő középiskolásokat (ELTE Bolyai János Gyakorló Általános Iskola és Gimnázium, Ferences Gimnázium Szentendre, Szent Gellért Gimnázium, Veress Péter Gimnázium). Segítőink voltak még: Horváth István, Kocsis László, Pálinkási Hunor és Viski Gábor akik a fémkereső lankadatlan használatával hozzájárultak az apróleletek számának gazdagításához.
Visegrád, 2021. január 29.
Boruzs Katalin
ásatásvezető
Az ásatás a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósult meg.
