Műtárgyak a Mátyás Király Múzeum gyűjteményéből: Szíriai albarellók a visegrádi királyi palotából
Categories: Aktualitások,Cikkek
Az albarellók hengeres testű, mázzal bevont kerámia patikaedények, tégelyek voltak, bennük gyógynövényeket, orvosságokat, kenőcsöket tartottak.
A visegrádi királyi palotából két igen különleges darabot ismerünk – mindkettő ásatások során került napvilágra. Az egyik albarelló 1360 körül került szemétre a Nagy Lajos-kori palota néhány elbontott épületének törmelékével együtt. A patikaedény 16 cm magas, átmérője 15 cm, anyaga erősen szemcsés soványítású, fehérre égetett keménycserép. Külsején geometrikus mintázat látható a színtelen máz alatt. Az edény kónikus testén fekete és türkizkék színnel festett, mandorla alakú díszítések sorakoznak, nyakát cikkcakkos minta ékesíti, s a díszítő motívumok között feketével kirajzolt térkitöltő elemek láthatók. Ennek a mintakincsnek és technikának párhuzamait olyan, a szíriai Hama-ban készített kerámiák között lehet megtalálni, amelyeket a 13-14. században gyártottak, s igen elterjedtek voltak a Közel-Keleten és Egyiptomban, de a korabeli Európába is jutott belőlük.
A másik orvosságos edény a királyi palota Mátyás-kori emésztőjéből került elő, amelybe az 1470-es években vagy kicsivel azután dobták ki. A 15,2 cm magas, 14,1 cm átmérőjű edény alacsony talpgyűrűn áll, hengeres teste enyhén kónikus, válla csapott, felálló pereme lekerekített végű. A vastag falú tárgy anyaga a másik darabhoz hasonló, fehérre égetett keménycserép, amelyet kívül – belül átlátszó, színtelen mázzal vontak be. Az edénytesten kobaltkékkel festett növényi ornamentika látható. A növényi díszítést négy ovális folt – valószínűleg stilizált virág alkotja, amelyeket vékony leveles, kacsos, „S” alakban ívelődő indák kötnek össze. A motívumot az edénytest alján és tetején festett csíkok fogják keretbe. A vállrészt kettős pálcikákkal kirajzolt cikkcakk vonal tagolja, az így keletkezett háromszögeket egy, két vagy három pont díszíti, szájrészt pedig három kobaltkék csík emeli ki. Magyarországon ezen a két edényen kívül csupán a budai Várból ismerünk néhány hasonló anyagú, a máz alatt kékkel vagy feketével festett leveles indákat ábrázoló apró edénytöredéket. Ezek is közel-keleti eredetű darabok a 14. század második feléből, s a Zsigmond-korban kerültek földbe.
A 15. század végén kidobott, kékkel festett albarelló meghatározó motívumai az edénytest közepén található ovális foltok, – virágok – amelyeket vékony, szétterülő leveles indák kötnek össze. A rózsabimbószerűen, kerek foltként ábrázolt virágokból és leveles indákból álló ornamentika előzményei iráni eredetűek lehetnek –Perzsiából származó, 15. századi indigókék festésű tálakon találkozhatunk vele gyakran. A stílus azonban egészen Kínáig vezethető vissza. A 14 – 15. századtól a Közel-Keletre áramló, kék-fehér színezésű kínai porcelán nagy hatást gyakorolt a kerámia művességre. Előbb Iránban kezdték utánozni, később a kék-fehér színű edények készítésének divatja a Közel-Keleten is elterjedt. A díszítőelemek között megjelentek kínai és perzsa eredetű motívumok is, amelyek ötvöződtek a hagyományos mintákkal. Szíriában elsősorban Damaszkusz és Hama voltak ekkor a kerámia gyártás központjai.
A növényi díszítésű albarellón látható, kacskaringós kacsokkal és vékony levelekkel szétágazó indadísz és az edények vállát ékesítő jellegzetes, cikkcakk minta a Közel-Keletre jellemző. Az átlátszó máz alatt fekete, kobaltkék és türkiz színű festéssel díszített edények (köztük albarellók is) nagy mennyiségben készültek Szíriában és Egyiptomban a 13. századtól kezdve. Forrásokból és leletekből tudjuk, hogy keleti fajansz díszedényeket exportáltak a Közel-Keletről Szicíliába és Itáliába ebben a korszakban. Piero di Cosimo de Medici például három damaszkuszi albarellót birtokolt 1456-ban, amelyeket diplomáciai ajándékként kapott. Egy Párizsban őrzött, a 15. század első felére keltezhető damaszkuszi albarellón madarakat, valamint Firenze liliomos címerpajzsát ölelik körül az indák. Lehetséges, hogy a gyártók igyekeztek az itáliai vásárlók igényeihez és ízléséhez is alkalmazkodni. Az itáliai, főként velencei kereskedők Egyiptomból, a Nílus torkolatvidékén kialakított kereskedelmi lerakataikon keresztül szerezhették be az árut, vagy a Hamahoz közel eső, és könnyen megközelíthető Tripoliszon keresztül. A visegrádi darabok közvetve, Itálián keresztül juthattak el Magyarországra, hiszen a magyar királyságnak kevés közvetlen kapcsolata volt a levantei területekkel.
Mindkét Visegrádon talált orvosságos edény Szíriában, azon belül is Hama-ban készülhetett. A geometrikus mintázatú edény jellegzetes közel-keleti, hagyományos díszítésű, 14. század első felében készült darab, amely a Nagy Lajos-kor elején juthatott el Magyarországra, és 1360 körül dobták ki törötten. Az indás – virágos díszű példány azonban már a kínai porcelán és perzsa díszítőelemek hatását is mutatja, díszítésének stílusa kissé későbbi jellegű, a 14. században vagy a 15. század elején készülhetett, s Nagy Lajos vagy Zsigmond király uralkodása idején kerülhetett Visegrádra. A gondosan óvott díszedény hosszú időt élt meg, sokáig használhatták, s csak a 15. század végén, Mátyás király korában került szemétre.
Érdekes kérdést vet fel a két orvosságos edény alacsony, zömök alakja és megegyező mérete is, hiszen ritka véletlen, hogy éppen két ilyen szokatlan alakú keleti díszedény került a visegrádi palotába, – a nyújtottabb, magasabb edényforma jóval elterjedtebb volt. Hispániában nyújtottabb testű albarellókat gyártottak, s ez az alacsony edényforma a Közel-Keleten is ritka. Gyakrabban találhatunk ilyeneket Itáliában, ahol helyben is készültek majolika patikaedények. Az alacsonyabb, szélesebb formák praktikusabbnak bizonyulhattak a használatban. Ha az edények eltérő díszítési stílusuk ellenére mégis egy időben készültek, akkor a geometrikus és a növényi díszítésű edény párt alkothatott.
Az albarellók sokféleképpen kerülhettek a magyar királyi udvarba. A különleges, ritka és drága import edények akár diplomáciai ajándékok is lehettek, bár valószínűbb, hogy kereskedelmi úton érkeztek Itália valamely városállamán, vagy éppen Velencén keresztül, amely a Levantéval folytatott kereskedelmet a kezében tartotta. Talán Erzsébet anyakirályné 1343-as itáliai utazásából visszatérve hozhatta magával Magyarországra, de Nagy Lajos király itáliai hadakozásai és diplomáciai kapcsolatai útján is idekerülhettek, a növényi díszítésű albarelló esetében pedig Zsigmond király számos utazása, szétágazó diplomáciai tevékenysége is számításba vehető. 
Az albarellókat patikaedényként, tégelyként használták, kenőcsök, orvosságok, gyógynövények tárolására. Lehet, hogy a magyar udvarban is orvosságos tégelyként hasznosították őket, de a különleges, keleti portékák dekorációként, esetleg virágvázaként is szolgálhattak. Magyarországon Mátyás korából tudunk királyi patikáról, az ő budai udvarából kerültek elő ásatások során az egykori gyógyszertár értékes tárolóedényeinek töredékei. A patika felszerelése nem volt egységes, sokféle alakú, különféle eredetű edény kapott helyet benne, a felirattal ellátott, díszes példányoktól az egyszerűbb kivitelű, fehér ónmázas darabokig, a drága itáliai és hispániai import kerámiáktól a hazai készítésű majolikákig.
Albarellókat a 15. századi festészet számos esetben megörökített. Orvosságos edényként leggyakrabban Mária Magdolna kezében ábrázolták, mint kenőcsöt tartalmazó tégelyt, amikor a három Mária felkeresi Jézus sírját. Kék festésű majolika albarellót tart a kezében Mária Magdolna Jan van Eyck: „Három Mária a sírnál” című képén is. Két tégelyként használt, kék – fehér majolika albarelló látható könyvek és gyümölcsök között a falipolcon az 1486-ból származó Hieronymus Kódex címlapjának kis miniatúráján is.
Egyes oltárképeken virágvázaként láthatunk színes majolika edényeket. Hugo van der Goes: A pásztorok imádását ábrázoló Portinari oltárán (1476-79.) – amelyet az Uffizzi képtárban őriznek – egy valenciai albarelló szolgál a liliomoknak vázaként. Ezeken az ábrázolásokon azonban a majolika edények nem egyszerűen használati tárgyak, a bennük látható virágokkal együtt szimbolikus szerepük volt, Máriát jelképezték, az ő tisztaságára, illetve későbbi szenvedéseire utaltak.
Kocsis Edit
Mátyás Király Múzeum
Ajánlott irodalom:
Kocsis Edit: Szíriai albarello a visegrádi királyi palotából. Archeologia Altum Castrum Online https://archeologia.hu/content/archeologia/48/kocsis-e-sziriai-albarello.pdf
rajz: Boldizsár Péter
restaurátor: Tavas Imre, Szőke Éva
« Műtárgyak a Mátyás Király Múzeum Gyűjteményéből: Visegrád legkorábbi keresztény emlékei