A Visegrád, Sibrik-dombi lelőhely fémtárgyainak restaurálása

A MNM Mátyás Király Múzeumának szakmai beszámolója

a Nemzeti Kulturális Alap Múzeumok Kollégiumának pályázatához

pályázati szám: 209111/52

A Visegrád, Sibrik-dombi lelőhely fémtárgyainak restaurálása

A lelőhely és a pályázati célkitűzés

A Mátyás Király Múzeum több évtizedes kiemelt kutatási programja a Sibrik-domb római erődjének és Árpád-kori ispáni központjának a feltárása, valamint a kontinuitás kérdésének vizsgálata. A 2013-ban NKA támogatással újraindított tervásatások során több unikális leletegyüttes került napvilágra. A 9. századi nemesfémolvasztó kemence, a 11. századi templom és a 13. század első felére keltezhető pénzverő műhely leletanyagának állagmegóvása és restaurálása már megtörtént, így lehetővé vált tudományos feldolgozásuk és kiállításon való bemutatásuk is. Ugyanakkor jelentős mennyiségű leletanyag: 1059 db bronzérem, számos bronz- és vastárgy (köztük korai és késői fibulatípusok, övveretek, nyílhegyek, szerszámok, stb.) köthető a római korhoz, amelynek csupán felét sikerült eddig restauráltatni, így pontos szakmai értékelése sem végezhető el. Mivel a Mátyás Király Múzeum nem rendelkezik saját fémrestaurátor műhellyel és szakemberrel, így a pályázati támogatást a fémtárgyak állagmegóvására és a restaurálási költségek fedezésére fordítottuk.

1. kép: Római kori bronzpénzek a Sibrik-dombi lelőhelyről, restaurálás előtti állapot.

Az elvégzett munka leírása

Az elnyert 500.000 Ft támogatás 326 db bronz érem, valamint 1 db ezüst veret, 2 db ezüst érem és 1 db bronz gyűrűkulcs tisztítását és konzerválását tette lehetővé. (A restaurálás utáni állapot bemutatása: 1 – 5. tábla) A munkát Herceg Zsuzsanna, okleveles restaurátor művész (kamarai tagság: T-169) végezte, aki az elmúlt években a lelőhely fémtárgyain végzett állagmegóvás tapasztalatait felhasználva állította össze a kezelési tervet.

A leletanyag kezelése a fém fajták szerint különböző módon történt és amennyiben lehetséges volt, a tárgyak száraz tisztításban és konzerválásban részesültek. Az ezüstérméket (a nagy réztartalom miatt) vastag rézkorrózió borította. A mechanikai tisztítást 5%-os citromsavas áztatás, majd alapos desztillált vizes öblítés és acetonos víztelenítés követett. A több órás szárítószekrényben történő szárítás után végül Plastik 70 bevonó lakk került a felületre. A lelőhelyről előkerült bronz tárgyak többségén rendkívül kemény, vegyes összetételű, rácementálódott korrózió volt. Ennek eltávolítása a szokásosnál nehezebb, idő- és munkaigényesebb feladat volt. Sajnos megőrizhető nemes patina csak elvétve fordult elő a leletek között, sőt a meg nem őrizhető korróziós réteg alatt oxidréteg sem igen található. A munkát mechanikai tisztítással kellett kezdeni: szikével, valamint kézi csiszolóval, sérülést nem okozó korongokkal. A makacsabb korróziók esetén szemcseszórás is szükséges volt (300-500 mikronos üveggyönggyel), a passziválás 3%-os benztriazol alkoholos oldatában történt. A letisztított érmék szárítószekrényben történő szárítása után a bevonást Paraloid B72 acetonos oldatával végeztük, majd száradás után mikrokristályos viasz réteget kaptak.

2. kép: Galeria Valeria császárnő (Kr.u. 266-315) bronz verete a Sibrik-dombi tábor „D” épületének padlójából, restaurálás utáni állapot. (A pályázati dokumentációban Nr. 101. számmal)

Hasznosulás, az elvégzett munka jelentősége

A munka elvégzésével a 2020-ig napvilágra került teljes érmeanyag kutatható, feldolgozható és kiállítható formába került. Raktározásuk a légmentes, ill. páramentes környezetet biztosító simítózáras tartókkal rendszerezve, savmentes kartondobozokba gyűjtve, a tárgyak állapotának minél hosszabb idejű megőrzésével történik. A fémtárgyakat veszélyeztető savképződés és a nedvességtartalom emelkedésének megakadályozására a tárolóegységekben páramegkötő tasakokat helyeztünk el.

3. kép: A restaurált érmek tárolása.

Tudományos szempontból a Visegrád, Sibrik-dombi tábor római kori éremanyagának teljes meghatározása sok érdekességet rejthet még magában. Általában a késő római táborok területén sok kis értékű bronzpénz kerül napvilágra, de a dunakanyari táborok (Esztergom, Pilismarót, Visegrád-Gizellamajor, Dunabogdány, Szentendre) leletanyaga kutatás hiányában alig ismert vagy nem feldolgozott. Így a visegrádi éremanyag (együttesen mintegy 1500 érem) fontos információkkal szolgálhat a térség 4. századi gazdasági viszonyairól, nem utolsó sorban a tábor építésének időpontjáról és esetlegesen a korábbi római jelenlétről is. A numizmatikai anyag feldolgozása, amelyet Vida István (MNM Éremtár) végez, folyamatosan, az ásatásokkal és a restaurálással összhangban zajlik. Előzetes jelentéséből kiderül, hogy a területről származó legkorábbi veret Commodus (Kr.u. 180-192) sestertiusa, néhány bronzpénz köthető a 270-es évekhez, de a begyűjtött leletanyag döntő többsége a 4. századra datálható. A 3. század utolsó harmadára keltezhető, igen kopott bronzérmek közül az egyik a délkeleti saroktorony agyagos padlójába volt betaposva. Ennek értékelése kérdéses: az erőd építőihez vagy inkább egy korábbi periódushoz köthetők? Eldöntéséhez mindenképpen az erőd további kutatására van szükség. Bár újabban szép számmal kerülnek elő a 4. század első harmadára keltezhető érmék is, úgy tűnik, hogy a pénzforgalom a Constantinus – dinasztia idején, a 330-as években indult be igazán, majd a 370-es évek közepén, második felében hirtelen megszakadt. Ekkor az új pénzek már egyáltalán nem jutottak el a lakossághoz. Ez a jelenség a tartomány északi sávjában általánosan megfigyelhető, de pontos magyarázata még nem ismert. A pénzek többsége a szántott, újkori rétegből, illetve a középkori objektumokból származik, tehát szórványként kezelendő. Ugyanakkor a római kori tornyok, illetve épületek padlójának bontása során talált, a 4. század első két évtizedéhez köthető, jó állapotú (szinte verdefényes) érmek mindenképpen az építés idejére világítanak rá. A Sibrik-dombi erődben elsősorban sisciai veretekkel találkozunk, emellett a sirmiumi, thessaloniki, constantinopolisi, ticinumi, aquileiai és római műhelyek termékei fordulnak elő.

A Sibrik-dombi lelőhely római kori periódusának kiemelt kutatását a 2021-ben 70 éves évforduló is indokolttá teszi. Az új eredmények rövid összefoglalója a Szőke Mátyás 80. születésnapjára készült tanulmánykötetben került publikálásra („Visegrád, Visegrád! Hol hajdani fényed?” Tanulmányok Szőke Mátyás 80. születésnapjára. Szerk.: Buzás G. MNM Mátyás Király Múzeuma, Visegrád 2021). A most restaurált, több mint 300 érméből új vitrint rendeztünk be az Alsóvárban (Salamon-torony), ahol 2019 tavaszán nyílt meg a „Pone Navatatól Visegrádig” című kiállítás. A felújított tárlaton a látogatók megismerkedhetnek az új kutatások eredményeivel, a napvilágra került tárgyakkal, miközben betekintést nyernek a római katonaság mindennapi életébe és a római pénzek világába.

Visegrád, 2022. június 22.

Boruzs Katalin

régész

MNM Mátyás Király Múzeuma