Arcok Visegrád múltjából – Emlékezés egy tudós pap életútjára

100 éve halt meg a régi Visegrád egyik figyelemre méltó, de igen kevéssé ismert személyisége, Kanyurszky György római katolikus pap, orientalista, egyetemi tanár (1853. március 10., Nemesmilitics, Bács-Bodrog vm.- 1920. május 23. Visegrád).

Kalocsán végzett teológiai tanulmányai után, 1875. augusztus elsején szentelték pappá, majd a bécsi Augustineumban tanult teológiát, ahol 1877-ben kitüntetéssel doktori oklevelet szerzett. Emellett elvégezte a bécsi egyetem keleti (bibliai) nyelvek szakát is. Rövid lelkipásztori munka után 1878 júliusában, a kalocsai szemináriumban a szentírási tudományok tanára és tanulmányi felügyelő, valamint főszékesegyházi hitszónok is lett. A helyi tanítóképzőben a német és a horvát nyelv tanárává nevezték ki.1882-ben a Budapesti Tudományegyetem Teológiai Karán működő Keleti Nyelvek Tanszékére rendkívüli, majd 1886-tól rendes tanári kinevezést nyert, ahol a szír, káld és arab nyelveket tanította. 1892-ben Bécsben jelent meg „A klasszikus arab nyelvtan kézikönyve” című alapműve. Teológiai jellegű szakirodalmi munkássága mellett Pázmány Péter műveinek kiadását is ő szerkesztette. Tagja volt az Országos Pázmány-Egyesületnek és az Aquinói Szent Tamás Társaságnak. Kanyurszky szakmai tekintélyét mutatja, hogy az orientalisták VII. nemzetközi kongresszusán, amelyet 1886-ban Bécsben rendeztek meg a magyar keletkutatást Vámbéry Ármin és Goldziher Ignác társaságában ő képviselte. 1911-ben Ahmed Fuad herceg, a kairói mohamedán tudományegyetem rektora Budapestre érkezett, s látogatást tett a budapesti tudományegyetemen. „Az előkelő vendéget az egyetemi tanács élén dr. Fröhlich Izidor, az egyetem rektora, dr. Kanyurszky György, az arab és szyr nyelvek nyilvános rendes tanára, dr. Goldzieher Ignác, a sémi filológia nyilvános rendes tanára és Kunos Ignác, a török nyelv és irodalom magántanára, a keleti kereskedelmi akadémia igazgatója fogadta.” (Világ, 1911. október 2. évfolyam, 244. szám, 13.)

Pázmány Péter műveinek kiadása kapcsán kifejtett munkássága is elismerést váltott ki a kor szellemi életében. A korabeli sajtó erről így tudósított: „A budapesti tudományegyetem theologiai fakultása tudvalevőleg kiadja az egyetem halhatatlan emlékű megalapítójának, Pázmány Péternek műveit. Tegnap jelent meg a hatalmas munka hatodik kötete, amely Pázmány remek prédikációinak első felét foglalja magában. A kötetet nagy szakavatottsággal a fakultás tudós tanára, Kanyurszky György- rendezte sajtó alá s úgy a kötet megjelenésének ünneplésére, valamint azon alkalomból is, hogy Kanyurszky tegnap töltötte be 50-ik évét, Kanyurszkynak számos barátja tegnap este kedélyes vacsorára gyűlt össze a Muhr-féle vendéglő külön termében. A megjelentek közt ott voltak: Kubik Béla, Barabás Béla és Hock János országgyűlési képviselők, Margalits Ede, Ballagi Aladár. Kiss János. Csuday Jenő, Kuzsinszky Bálint, Herczegh Mihály egyetemi tanárok, Siposs Antal zeneművész, Taller Ferenc, Lung György, Bárczy István fővárosi tanácsosok, Toszt Lajos miniszteri osztálytanácsos… Dedek Cr. Lajos, Tóthfalussy Béla plébános… és még számosan. Vacsoraközben melegen ünnepelték Kanyurszkyt, a jókedvet pedig nagyban fokozták a Farkas Bandi kvartett tagjainak: Göndöcs István. Herok Ferenc, Varga Lajos és Póly Ferenc kitűnő énekelőadásai.” (Alkotmány, 1903. március 11. 8. évfolyam, 60. szám. 7.)

Az egyetemi tanársága idején hetente három napot tanított, egyébként Visegrádon élt, de a fővárosi társadalmi és irodalmi élet legkiválóbb személyeivel tartott fent szoros barátságot, elsősorban Krúdy Gyulával. Kanyurszky fiatalkoráról Füst Milán az alábbi anekdotát örökítette meg:

„Fiatalkorának legendája pedig ez volt: a papneveldében fogadást kötött osztálytársaival, hogy egy hét alatt megtanulja a görög szótárt, s ha nem csinál több hibát, mint hármat, akkor társai öt liter bort fizetnek neki.

– És megnyerte a fogadást. De hamarosan meghallotta ezt a dolgot a szent püspök is.

– Tíz liter bort kapsz – mondta neki –, ha megtanulod az arab szótárt is. Itt öt hiba van engedélyezve és két hónap a tanulásra. – Kanyurszky György ezt is megnyerte. S ekkor így szólt hozzá ugyanez a szent püspök:

– Bejuttatlak a Pázmáneumba öcsém, csak azt fogadd meg szent fogadással, hogy sosem iszol meg egyszerre egy liter bornál többet. Fogadd meg a szent kereszt előtt és csókold meg ezt a gyűrűt. – Kanyurszky György pedig tényleg megcsókolta a gyűrűt s hogy végül is megtartotta-e, ezt fogadalmát, azt már nem tudom. Ez kétes. Tény az, hogy huszonkét éves korában a bibliai és rokonnyelvek tanára lett a pesti egyetemen.”

(Füst Milán: Emlékezés Krúdy Gyulára. Művelt Nép (1955) 37, 4-5.)

Krúdy Gyula több írásában emlékezett meg a tudós papról.

„Éjszaka, magános fiatalember koromban néha a Baross-kávéházba jártam újságot olvasni… Ugyanott, a kávéház távoli sarkában szokta fővárosszerte nevezetes sakkvitáit vívni Kanyurszky György főtisztelendő úr, aki egyetemi professzor létére nem érhette meg azt az időt, hogy a visegrádi svábok, (akik között télen-nyáron lakott villájában) valaha is „méltóságos úrnak” szólítsák. (Csak egy méltóságos úr lakott még akkor Visegrádon: Bornemissza báró. Görgey Artúrt csak „tábornok úrnak” nevezték.) „ (Krúdy Gyula munkái A XIX. század vizitkártyái Portrék Görgey, a visegrádi remete)

A Baross kávéházban a kor jeles írói Mikszáth Kálmán, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Babits Mihály is megfordultak. Ismét Krúdy leírásával idézzük fel a kávéházi hangulatot:

„Mivel töltötte még Kanyurszky főtisztelendő úr az idejét, amikor a pesti asztaltársaságokat látogatta? Nevezetes apostola volt ő a sakkjátéknak, amelyre szeretett volna mindenkit megtanítani. Az első sakkversenyek voltaképpen az ő kezdeményezésére folytak, de ezenkívül minden éjszaka megjelent a József körúti kávéházban, ahol a sakkpartnerek már türelmetlenül várták. Két-három sakkpartnerrel játszott egyszerre különböző játékokat, és néha bizony nem huszonnégy óráig, hanem három napig is egyhuzamban. Ilyenkor az asztaltársaságok hiába várták. Kanyurszky tanár úr elmélyedt a sakkban, és mindent felejtett. Otthonában, Visegrádon, ahol igazán a legszebb baráti körben élte mindennapi életét ez a tudós, bölcs, ritka professzor: otthonában már nem tudták mire vélni, hogy napokig nem került meg a házigazda…

Végre egyszer csak megérkezik a visegrádi villába, de nagy társasággal, a sakkpartnereivel, akikkel nem tudta a partikat befejezni.

– Csónakban, a Duna közepén folytatjuk a játékot! – indítványozta a főtisztelendő úr, és valóban ki is evezett a Dunára a sakktáblájával.

A jövő-menő gőzhajóknak ugyancsak kellett ügyelniök a visegrádi kanyarodásnál, hogy a játékban elmerült sakkozókat csónakjaikban fel ne borítsák.” 1926.

(Krúdy Gyula Egy krónikás könyvéből • Portrésorozatok, emlékezések )

Kanyurszky a magyar sakkéletben is jelentős szerepet játszott, az 1899 április 29-én megalakult Magyar Sakk-klub egyik alelnöke, a Budapesti Sakkozó Társaság választmányi tagja is volt. (Magyar Sakkvilág, 1913. április – 1914. március 22. 3. évfolyam, 24. szám, 368.). Sakkpartnerei közé tartozott Maróczy Géza (1870 – 1951 sakkozó, nagymester, sakkolimpiai bajnok, a világ egyik legjobb sakkozója.

Kanyurszky György Visegrádon a Fő u. 117. sz. alatti házban lakott – ma ennek helyén Visegrád legcsúfabb épülete, a többnyire üresen álló ELTE-üdülő betonkockája áll – majd halála után, Hermin testvérének (Éghy Ferencné) unokája Lányi Rózsa révén, annak férje Várady Jenő székesfővárosi tiszti főügyész helyettes birtokába került.

Váradi Jenő testvére Váradi Aranka színésznő, gróf Bánffy Miklós felesége a Rév u. sarkán levő ún. Halápy-villát vette meg ekkor. Édesapjuk Váradi Antal(1854-1923) író, újságíró, műfordító, színiakadémiai tanár is gyakran időzött Visegrádon, s jó viszonyban volt Kanyurszkyval. A kiterjedt Váradi-család és Kanyurszky György közös sírhelyen nyugszanak a visegrádi temető ravatalozókápolnája mellett.