<>

Üdvözöljük a királyi palotában

Bővebben

Élmény a csoport minden tagjának

Bővebben

Program az egész családnak

Bővebben

A tökéletes helyszín

Bővebben

Kovalovszki Júliára emlékezünk

Categories: Aktualitások,Bible,Cikkek

90 éve, 1931. november 29-én született a magyar középkorkutatás kiemelkedő képviselője, az Árpád-kori falukutatás nemzetközileg is elismert, iskolateremtő egyénisége Kovalovszki Júlia.
A Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma 2021. december 4-én konferenciával szándékozott tisztelegni munkássága előtt, de a járványhelyzet miatt a rendezvényt későbbre kellett halasztanunk.

Kovalovszki Júlia szakmai pályafutása során elsősorban az Árpád-kori telepkutatás terén végzett máig maradandó tevékenységet. Mesterével, Méri Istvánnal együtt, majd őt követve számos fontos feltárás köthető nevéhez (Szarvas, Orosháza-Kardoskút, Esztergom–Helemba-sziget, Kesztölc-Klastrompuszta, Sárospatak, Tiszaeszlár-Bashalmon, Nagyvázsony, Csepely, Nagykanizsa, Felgyő, Doboz, Feldebrő, Visegrád-Várkert).

1955-től a békéscsabai múzeum régésze, majd 1958 és 1994 között a Magyar Nemzeti Múzeum Középkori Osztályának tudományos munkatársa volt. 

Kovalovszki Júlia (fehér kendőben) a várkerti ásatáson, 1962.

Munkásságának meghatározó része kötődik Visegrádhoz, ahol megszakításokkal 1962 és 1994 között vezette a sibriki ispánsági központhoz tartozó várkerti falu és temetőjének, valamint templomának feltárását. Az ásatás során nemcsak településtörténeti következtetésekre, a háztípusok megfigyelésére, a különleges temetkezési szokások dokumentálására, hanem Árpád-kori ipar objektumok megfigyelésére is lehetőség nyílott.  Kutatásainak eredményeit több tanulmányban, előadásban ismertette és az országos és a helyi sajtó is hírt adott az ásatásról.

Akik közelebbről ismerték tudják, hogy Kovalovszki Júlia szakmai igényessége, precizitása, szép magyar nyelven megfogalmazott írásai mellett, nemcsak kiváló szakember, hanem jó kolléga, a vidám társaságot kedvelő barát is volt. Sas hegyi lakása régész és nem régész kollégáinak és barátainak rendszeres találkozóhelye volt. A 90-es évek végétől Julika lakásán találkoztak László Gyula tanítványai, miután a Farkasréti temetőben lerótták tiszteletüket Professzoruk és Bóna István sírjánál.

Kovalovszki Júliáról való megemlékezésemet László Gyula soraival zárom:

 „ Nálunk odahaza a Székelyföldön a legnagyobb dicséret, amit emberre mondhatnak, hogy „jó szomszéd volt”. A közös bajban, a segítenivalóban, a részvétben és örömben egyaránt kivette a részét. Ilyen jó szomszéd a pályatársak között Kovalovszki Júlia. Olyan jó dolog volt – és olyan ritka – egymást közt egy másik emberről jót hallani. Kovalovszki Júlia volt az egyetlen, akiről az ember – ha szóba került – a sok elismerés után, nem halotta azt, hogy „de”. Tisztessége, becsületessége, szilárd jelleme és pontos szaktudása, mindenkiben tiszteletet kelt. ….

Olyan, mint Mestere az áldott emlékű Méri István. Mindketten a magyar föld gyermekei és emberi becsületük mellett féltve őrzik a magyar föld becsületét is. Úgy is ismeri és szereti ezt a földet, ahogy kevesen mások. Méltó tanítványa Mesterének. Nem csak gonddal, de szeretettel is ás. …

László Gyula

1985. II. 15. ”

 

(Kovalovszki Júlia szakirodalmi munkássága

Összeállította Gróf Péter In. Folia Archaeologica LVI. 2014 (2015) 216- 218. p.) 

 

Gróf Péter

Kovalovszki Júlia, Mesterházy Károly, Dienes István és Gróf Péter, Visegrád-Diós 1989.

«