Műtárgyak a Mátyás Király Múzeum gyűjteményéből: Bohócalakos kályhacsempe a szerzetesek ebédlőjéből
Categories: Aktualitások,Cikkek
A visegrádi ferences kolostor külső udvarán a 2008-ban itt folytatott ásatások során (három csákányütést leszámítva) egy épségben maradt, sárgás anyagú, előlapján zöld mázas kályhacsempe került elő. A csempén látható tapasztás nyomok bizonyították, hogy egykor egy kályhába volt beépítve. A csempe anyagával, méretével elüt a közeli királyi palota kályhacsempéitől, inkább a ferences kolostor fűtőberendezéseihez tartozhatott.
Az előkerült csempe készítési módja, valamint előlapjának mintája is különleges, egyedi. A négyzetes előlapú csempéhez hátrészt korongoltak, ennek száját négyszögletesre alakították és összetapasztották az előzetesen már elkészített előlap hátoldalával. Ez teljesen megszokott dolog volt. A hátrészt azonban ki kellett vágni, mert különben a csempében egy levegő zárvány maradt volna, ez pedig az emelkedő hőmérséklet hatására szétvetette volna a csempét. Általában a hátrész végét vágták le körben. Ennél a csempénél azonban a hátrész jobb oldalán alakítottak ki egy „D” alakú kivágást. Így azonban a kályhásmester inkább a saját dolgát nehezítette meg, mivel a kályha felépítésekor nagyon kellett ügyelnie arra, hogy nehogy betapassza ezt a nyílást. Talán ezért is olyan ritka ez a megoldás, csupán egyetlen analógiáját ismerjük a középkorból: Békásmegyer pusztatemploma közeléből, egy középkori lakóház területéről került elő néhány redukált égetésű, szürke csempe ugyanígy kialakított hátrésszel. A páncélos lovast ábrázoló csempék a 15. század közepéről – 2. feléből származnak.
A visegrádi csempe előlapján is különleges ábrázolás látható. A pálcakerettel is körbevett előlapon csavart oszlopokon nyugvó szamárhátíves árkád rajzolódik ki, Az árkád alatt, domború pöttyös háttér előtt, egy nagyorrú bohóc háromnegyed alakja áll. A fején háromcsörgős bohócsipka látható, ruhája elől záródik, vállát széles körgallér díszíti. A bohóc széttárt karjaival egy hullámzó iratszalagot tart, amelyen – elég messze egymástól – négy betű: „Z A M I” rajzolódik ki elmosódottan.
Az ábrázolásnak csupán egyetlen párhuzama ismert, ez azonban nem túl messze innen, a pilisszentléleki pálos kolostor területén került elő. Ez a csempe csak abban különbözik a visegráditól, hogy mázatlan, valamint szokványos hátrésszel készült.
A csempe ábrázolása elősegíti annak megállapítását, hogy mikor készíthették. A szamárhátíves, mérműves árkád előzményei az ún. Lovagalakos kályhán jelentek meg először a 15. század 2. felében. Feliratszalagot tartó alakok – elsősorban próféták – ábrázolása a kályhacsempéken viszont a 15-16. század fordulóján vált népszerűvé. Ugyanebben az időszakban gyakran ábrázoltak profán, sőt néha pajzán jeleneteket is, s bohócok is gyakran szerepeltek ilyen csempéken. A stíluselemek alapján a szóban forgó csempe a századfordulón vagy a 16. század elején készülhetett.
Elég meglepő egy ilyen profán jellegű csempe megjelenése egy szigorú regulájú ferences kolostorban (sőt kettőben, ha a pálos kolostorból származó párhuzamot is ideszámítjuk). A visegrádi kolostorban csak ez az egyetlen példány került napvilágra. Anyaga és máza szerint a csempe egy zöld mázas, tál alakú kályhaszemekből épített kályhába lehetett beépítve. A kályha a szerzetesek ebédlőjében (refektóriumában) állt a 16. század elején. Az eddigi ismereteink szerint csak ez az egy alakos kályhacsempe díszíthette a kályhát, így lehetséges, hogy az ábrázolás fontos jelentést hordozott, s talán az sem véletlen, hogy a csempe máza egyetlen helyen van lepattintva: a bohóc nagy orránál. A négy betű az iratszalagon – ahol a névnek kellett volna szerepelnie – talán valamely mondat, idézet kezdőbetűiből állt össze (amelyet sajnos még nem sikerült megfejtenünk). Ez azonban jelentéssel bírhatott a szerzetesek számára, emlékeztette, intette őket valamire, miközben közös ebédjüket fogyasztották és hallgatták az aznapra előírt bibliai részlet felolvasását.
Kocsis Edit
régész
MNM Mátyás Király Múzeuma
Rajz: Molnár Éva
Fotó: Kocsis Edit