<>

Üdvözöljük a királyi palotában

Bővebben

Élmény a csoport minden tagjának

Bővebben

Program az egész családnak

Bővebben

A tökéletes helyszín

Bővebben

Sorsdöntő napok: I. Lajos koronázása

Categories: Aktualitások,Cikkek

1342. július 21-én, öt nappal apja halála után királlyá koronázták. I. Anjou Nagy Lajost. A hatalom átvétele teljesen zökkenőmentesen sikerült, s bizony ez is lehet sorsdöntő, hiszen az Árpád-ház kihalásától a Mohácsi csatáig eltelt 225 év során nem ez volt jellemző.

Lajos már betöltötte tizenhatodik évét, amikor apja, I. Károly elhunyt Visegrádon. Ilyen idősen már gyakorlatilag teljes jogú férfinak számított, ráadásul kisgyermek korától gondosan felkészítették várható örökségére. Egyházi és világi nevelői mind a tudományos, mind a diplomáciai, illetve lovagi ismeretekbe bevezették, (teljes élete során) a magyaron kívül négy nyelvet sajátított el, ezek közül feltehetően legalább kettőt még a szülői házban.

Az elsőszülött fiú jól szervezett államapparátust, teli kincstárat, hosszú távon is nagy bevételeket hozó gazdasági rendszert örökölt apjától, aki nálánál sokkalta takarékosabbnak bizonyult, így az ország gazdagsága inkább Lajos idejében mutatkozott meg. Részben Károly hagyatékának hála Lajos már európai szintű, roppant látványos külpolitikát folytathatott, kezdve a nápolyi hadjáratoktól, egészen a lengyel trón megszerzéséig.

Károly és I. Lajos esetében a hatalomátvétel stabilitásának az alapja az volt, hogy senki sem kérdőjelezhette meg az uralkodásra minden szempontból alkalmas fiú igényét a trónra. Nem volt látványos elitváltás, a vezető bárói szerepek újraosztására sem hirtelen került sor. S bár I. Lajos uralkodásának a vége felé már viharfellegek gyűltek a Balkánon a törökök személyében, egy erős, gazdag, külpolitikailag aktív királyságot, sőt kettős királyságot hagyott utódjára 1382-ben.

Csakhogy Lajosnak nem volt fia, s hiába „fiúsították” leányát, Máriát, az övegyével, Erzsébettel közös kormányzásuk néhány év alatt sok szempontból romba döntötte az örökséget és Mária hatalmát sokan nem fogadták el. A polgárháborús állapotokon úrrá levő Luxemburgi Zsigmond, mint Mária férje, ugyan meg tudta szilárdítani a hatalmát, ez azonban csaknem két évtizedes munkájába került. Bár Zsigmond megszerezte a császári rangot is, vagyis kora legtekintélyesebb európai uralkodójává vált, neki sem volt fiú örököse. Lányával annak férje, Habsburg Albert örökölte a magyar trónt is, aki újra alkut kötött a nemességgel, ám meghalt, mielőtt a fia megszületett volna. A polgárháborús viszonyok közül csak Hunyadi Mátyás uralkodásával tudott kiemelkedni az ország, azonban ő sem tudott dinasztiát alapítani, törvénytelen fiát, Corvin Jánost nem fogadták el következő királynak. Az Oszmán hódítás miatt egyre inkább kényszerpályára sikló ország trónjára II. Ulászló került, akit halálakor fia, az akkor alig tíz éves II. Lajos követett. Bár I. Károly óta, 174 év után ez volt a második alkalom, hogy úgy halt meg egy magyar uralkodó, hogy törvényes fiú utódja volt, II. Lajossal alig egy évtizeddel később Mohácsnál sírba szállt a középkori magyar királyság.

Nyilván nagyon sok ok szerepet játszott Magyarország történelmének alakulásában, abban, hogy nem sikerült igazán aktívan fellépni a török ellen, esetleg dinasztikus szövetséget kötni a megállításukra. A sok ok között pedig ott volt a királyi hatalom jogfolytonosságának bizonytalansága is minden uralkodó halálakor I. Lajostól kezdve. Sorsdöntő volt tehát az ő koronázása 1342-ben, hiszen újabb négy évtized békét hozott az ország életében, és nem utolsó sorban ennek is betudható, hogy a 14. század, mint Magyarország legvirágzóbb korszaka vonult be a történelembe.

«

»