Élettel telik meg a palota

Legyen bármilyen jó egy műemléki helyreállítás, az adott épületen belül egykor zajló életnek csupán a keretét adhatja. A múlt teljesebb megidézése már az emberen múlik, mint azt 2019 és a korábbi évek tapasztalatai is bizonyítják.

Minden műemlék, történeti múzeum egyik legfontosabb hivatása, hogy a leginkább érthető módon mutassa be a korszakot, amelyben született, illetve amely a szakterülete. Nincs ez másként a Magyar Nemzeti Múzeum Mátyás Király Múzeuma, illetve az annak helyet adó visegrádi királyi palota esetében sem. A részben rekonstruált középkori épületegyüttes – körülbelül a helyreállítás félidejéig sikerült eljutni – természetesen önmagát mutatja be, vagyis azt hivatott az érzékek szintjén is érzékeltetni a látogatóval, hogy milyen terekben, miként folyhatott az élet Visegrádon döntően több mint fél évezrede, Mátyás király idejében.

Az illúzió azonban nem lehet teljes. Bármennyire is jó egy rekonstrukció, a terek berendezése már csak idézheti az adott korszakot, hiszen például bútor a magyar középkorból alig maradt fenn, ráadásul részletes leltárt sem ismerünk a királyi palota berendezéseiről. Ennek ellenére a palota enteriőrjei hitelesen idézik meg az adott korszakot, a nagyobb bútordarabokkal éppúgy, mint a kisebb tárgyakkal. Nem meglepő módon, inkább az utóbbiak adhatnak okot a fejtörésre: míg egy ágy, vagy egy asztal, székek, padok ottléte nyilvánvaló, sokkal kérdésesebb, hogy például milyen poharak állhattak azon az asztalon.

És itt jön be egyre inkább az „emberi tényező”. Bár a középkori lakberendezésnek megvannak a hivatalos szakértői, tudósai, nagyon fontos, hogy a hagyományőrző kézművesek évről évre mind több, részben forrásokból táplált, részben tapasztalati úton szerzett tudást halmoznak fel és forgatnak vissza munkájukba. Nem titok, hogy tárlataink részben az ő tevékenységüknek köszönhetően lesznek egyre színesebbek, hiszen az általuk készített tárgyrekonstrukciók legjobb darabjai bekerülnek az enteriőrökbe.

A hagyományőrzők természetesen nem csak kézműveskedésben jeleskednek. A tevékenységük sokrétű, szerencsére már rég túl vagyunk a puszta fegyver- és harci bemutatók korszakán, amelyek azt sugallták, hogy a középkori emberek folyvást páncélban jártak-keltek és ha szembe találkoztak egy sorstársukkal, rögvest fegyvert ragadtak. A korunkhoz hasonlóan a középkor is színes korszak volt, amelynek szerencsés esetben csak egy kis részét tette ki a háborúskodás. A magyar hagyományőrzők legjobbjai az elmúlt években, évtizedekben hatalmas utat tettek meg, hogy ezt a világot hitelesen bemutassák.

A múzeumunk már jó ideje törekszik arra, hogy helyet adjon ezeknek a hagyományőrzőknek produkcióik bemutatására. Ennek keretében a Palotajátékokon immár tradicionálisan megrendezett hagyományőrző vásár 2020-ban a látogatók számára is sokkal élvezhetőbb lesz, hiszen a kertből a palota udvarára költözik, oda, ahol az utóbbi években a Királyi Borudvar sátra állt (a Borudvart Palotaházban találhatják meg az érdeklődők). Ezzel a palota udvara közelebb kerül a hajdani funkciójához is, hiszen a királyi udvarok közönség előtt nyitott részeit a középkorban többnyire árusok töltötték meg. A látogatók így akkor is gazdagabbak lesznek egy hiteles illúzióval, ha nem vásárolnak semmit.

Az elmúlt korok kapcsán mind több ismerettel rendelkezünk. Ezt sokféleképpen lehet átadni: nívós kiadványokkal, könyvekkel, tárlatvezetéssel, múzeumpedagógiai és -andragógiai programokkal. És persze a hagyományőrző csoportokkal kötött szövetséggel is. Mi ezt az utat is járni fogjuk 2020-ban: reméljük velünk tartanak.

Minden kedves látogatónknak és olvasónknak Boldog Karácsonyt és új évet kívánunk!